- ἱππεύς
- ἱππεύς, έως, ὁ (s. two next entries; Hom. et al.; ins, pap, LXX, Philo; Jos., Vi. 157 al.; SibOr 3:612805; ) acc. pl. τοὺς ἱππεῖς (Polyaenus 1, 29, 1; 8, 23, 12; SIG 502, 9 [228/225 B.C.]; 627, 15 [183 B.C.]) horse rider, cavalryman Ac 23:23, 32; MPol 7:1.—DELG s.v. ἵππος. M-M.
Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία. 2015.